Miért van az kérem, hogy mindig meg akarunk felelni valakinek, vagy valaminek? Családnak, barátnak, egy rendszernek, ideológiának? Miért nem lehetünk önmagunk? Talán nem merünk, félünk másoktól, a megnyilvánulásaiktól, kritikáktól, esetleg pont önmagunktól? Mennyivel másabb lenne a világ és persze mi magunk is ha nem valaki másnak felelnénk meg, hanem csakis önmagunknak? Milyen lenne ha mi magunk irányítanánk csak az életünket és nem mások elvei szerint élnénk. Talán jobb, talán rosszabb, de rajtunk múlik, hogy mit teszünk. Vagy maradunk iga alatt, vagy kitörünk belőle és csak önmagunknak, az álmainknak fogunk élni és nem fog számítani más sohasem. Persze mindezt csak jó érelemben kell érteni és venni, ez nagyon fontos! Nem szabad, sőt tilos, hogy ebből másnak bármiféle kárja, baja legyen!

 

Az én nagy titkomat, álmomat, ami szeretnék lenni (nemváltás), szeretném elmondani anyukámnak, ezt már eldöntöttem, csak várom a megfelelő pillanatot és remélem minél hamarabb eljön ez is. Szeretnék már elindulni a számomra kijelölt nagy útvonalon és jó lenne ha ők is támogatnának. Csak nagyon félek, hogyan fog ő reagálni és ha megtudják húgaim, ők mit fognak és nem szeretném ha kiderülne mindenhol, még egyenlőre nem. Nehéz ez, de ahogy írtam, két választásom van nekem is és mindenkinek! Maradunk iga alatt és boldogtalanok leszünk, éljük megszokott unalmas, talán mindentől mentes életünket, vagy ledobjuk a láncot és elkezdünk saját magunkkal foglalkozni és az álmainkat, vágyainkat megvalósítani. Könnyű ezt így leírni, megvalósítani már sokkal nehezebb, de csakis rajtunk múlik minden!