A múlt héten mentem haza a családomhoz , meg még felhozni két jó táskányi ruhát .

Egy kis Szolnok megyei faluban laktam , ott mindenki ismert mindenkit . Bár én voltam egyedül az a csodabogár aki sehová sem járt , csak állandóan dolgozni . Még a saját szomszédomat sem ismertem . Nem szerettem kijárni , utálok bulizni és a sok embert egy helyen " bezárva "  nem bírom . Amúgy is mindenki látta rajtam , hogy valami nem rózsás , csak ezt nem mertem elmondani senkinek sem . Az ottani fiatalságról , meg inkább nem alkotok véleményt ! Persze illedelmes voltam én mindenkivel , köszöntem , meg esetleg egy - két szó , de több nem ment . Inkább magamba fordulós típus vagyok . Ez sajnos itt , a városban is megmaradt , de egyenlőre jobb ez így . Ezeket betudhatom annak , hogy transzszexuális vagyok . Nem mertem senki felé sem e - miatt nyitni . Lehet mondjuk , hogy így jobban is  járok . Félek a rossz élményektől , rossz emberektől .

 

Képzeljétek , várok a buszra , ami majd hazavisz , és éppen látok jönni egy falumbéli , kis hölgyet . Éppen rá akartam köszönni , amikor is az történt , hogy nem ismert meg . Először meglepődtem , deh persze nagy hajjal és nagy körömmel nem éppen olyan vagyok mint anno . Otthon gyönyörű volt , kisbabáztam , tündéri kisfiúcska :D

 

Majd Hétfőn jöttem vissza a városba . Szolnoknál míg vártam , hirtelen odajön hozzám egy ismerős leány és elég alaposan szemügyre vesz . Alig ismert fel , deh végül csak sikerült neki . Mellesleg mi lesz , hogyha már a hormonozásoknál fogok tartani , senki nem fog megismerni :D

 

De jó is lenne már ott tartani :)